Túráink során gyakran van szerencsénk a vadvilág városi szemnek szokatlan képviselőivel is találkozni. Általában mindenkiben tudatosul ilyenkor, hogy mi csak látogatók vagyunk, és az állatok nem igazán értik, hogy mi mit keresünk ott. Igyekezzünk megismerni őket, hogy odafigyelve, a lehető legkisebb mértékben zaklassuk őket, ha már úgyis olyan kevés élettér maradt a számukra az ember uralta világban.

Ilyen, rendszeresen felbukkanó lakó a hód is, aki egészen közelről is engedi, hogy megfigyeljük, vagy óvatosan kövessük. Hódokkal szerencsére a legtöbb folyónk mentén találkozhatunk. Nem volt ez mindig így, mivel közel 130 évig kipusztult fajként tartották számon Magyarországon. A XIX. sz. közepén jegyezték fel az utolsó példányok kilövését, majd a XX. század végén a magyarországi WWF szakembereinek köszönhetően sikerült újra meghonosítani őket.

Alapvetően kétfajta hód létezik. Az egyik a kanadai, a másik az eurázsiai hód. Magyarországon, és általában Európában az eurázsiai hód van jelen. Ez a fajta jellemzően nem épít gátakat a vízfolyásokon. Meredekebb, nem köves partokon, földbe vájt üregekben lakik. Az üregük a vízfelszín felett helyezkedik el, de bejáratuk mindig a víz alatt található. Így védekeznek a ragadozók bejutásával szemben, noha hazánkban nemigen van természetes ellenfele. Monogám életet él, és ha egy hódcsaládot felfedezünk, akkor nagyjából biztosak lehetünk benne, hogy a környéken van a lakásuk, mivel csak pár tíz méteres területet járnak be.

Általában éjszaka tevékenykedik, de az esti órákban már fel-felbukkan. Ezért is láthatjuk őket esti SUP-túráinkon is. A vízben összekeverhető a vidrával, de külső jegyeikben az egyik fő különbség, hogy a hódnak elnyújtott lapos farka van. Gondoljunk csak a hódfarkú tetőcserépre. Igazi vegetáriánus, mert csak növényi táplálékot fogyaszt. Az ártéri erdőkben gyakran látni hódrágást a fákon, sok helyen ceruza-formára faragja a törzseket és nagyon sok fát képesek kidönteni is. Ezeket nem gátépítési céllal teszik, hanem mivel fára nem másznak, a zsengébb ágakhoz csak akkor jutnak hozzá, ha „lehozzák” őket a földre. Ahol elegendő aljnövényzet, vagy kúszónövények találhatók, ott jellemzően nem döntögetnek fákat.

A hód védett állat, eszmei értéke 50.000,- Ft. Évek óta téma, hogy ma már túl is szaporodtak, és hogy talán „túl” jól sikerült a visszatelepítési program. Jó ha szem előtt tartjuk azonban, hogy az ember és a természet közötti konfliktusok egyik fő oka az, hogy egyre kevesebb életteret hagyunk a vadon élő állatoknak, így a természetes szelekció sem tud érvényesülni.

Mindenesetre, mi túrázók igyekezzünk a jelenlétünkkel a lehető legkisebb mértékben megzavarni a meglátogatott területeket.

Bővebb információt a WWF honlapján, és a hódról szóló WWF füzetek sorozat 26. példányában is találtok.